Trip. Ahol a sínek összeérnek.

    Elhatároljuk magunklat azoktól az anarchofasiszta elemektől, akik szerint az állami-önkormányzati portálok általában a haverok kellemes elfektetése és a közpénzek magánpénzekké konvertálásának céljából jönnek létre. Ugyanezen rossznyelvek szerint (le velük!!!) a budapestinfo.hu is csak egyike azoknak az alibi vállalkozásoknak, ahol a haverok közpénzhez juthatnak. Mi határozottan elhatárolódunk, sőt nemsokára megelemezzük és jól megvédjük ezen honlapot, mert biztosak vagyunk benne, hogy találunk rajta valami hasznos információt, illetve megfejtjük a célját. Egyelőre elégedjenek meg egy rövidke filmmel, amit ezen a portálon találtunk.

       Budapest: Dinamikus üzleti központ

    Színpompás hajnal hasad, a felkelő nappal indít, ami egy pompás metaforája a lendületes gazdaságunknak. Nekünk a nagyerejű képről természetesen Japán felemelkedése jutott eszünkbe, nem pedig az ordénáré giccs, mint egyes depiknek. Láthatjuk, ahogyan ébred a város, szemsaccra úgy 220-al száguldanak az úrvezetők, lendületben. A rendező nyilvánvalóan ezzel kívánja érzékelteti, hogy (mint a filmecske címe is jelzi), Budapest dinamikus üzleti központ, nem pedig valami egészen más. Hopp, egy Gellért szálló is felbukkan, régi patina. A Vásárcsarnokban mi szemnek és szájnak ingere, bőség matyóbabával, láthatólag virul és dübörög a kiskereskedelem. És nicsak, a modern Kempinski szálló, Finta mester remeke, amit a mester ellenségei nem átallanak lebunkóbarokkozni. Aztán a Duna-plázában találjuk magunkat, ahol a sors és a rendező akaratából beszpídeztek a fogyasztók és 120-al mozgólépcsőznek a prémiummárkák között, időszakos lassulásokkal. Ebből a legdekadensebb nyugati is megbizonyosodhat, hogy nem elkúrás és kurvaország, hanem lendületes fogyasztás jellemzi Budapest dolgos hétköznapjait. Ráadásul mosolyogva integetnek a bennszülött magyar nők, ami a hagyományos magyar vendégszeretetet hivatott prezentálni. Egy kicsit még sétálgatunk a Váci utcában, I láv shopping, tompulnak a színek, időközben beesteledik, a kör bezárul, bár néhány másodperce még keletről sütött a nap. Zárókép: büszkeségünk, a Parlament, Budapest, sőt Magyarország emblématikus épülete. Nem azért mondjuk, na, de nagyobb Parlamentünk van, mint az angoloknak (dagadj, honfikebel), és benne, ohje, ráadásul sokkal többen dolgoznak a haza felemelkedésén.
   Végezetül, de nem utolsósorban: a szállodák és plázaépületek közé valamilyen rejtélyes oknál fogva a Teve utcai Rendőrpalota impozáns épületét is bevágta a rendező (oh, az a cuki kis tornyocska középtájon, köszönjük, fintamester). Valszeg azt hivatott szimbolizálni, hogy ahol a rendőrségnek ilyen méretes épületre van szüksége a lakhatáshoz, ott sokan vigyáznak, a biznisz biztonságban van. God bless the rich.