Kedves testvéreim, olyan vidékre kalauzolunk benneteket, ahova többnyire retúrjegy nélkül utaznak az emberek. Nem mintha nagyon fájintos lenne a szóbanforgó úticél, szansájn tengerparttal, ingyen koksz és szex végkimerülésig. Éppen ellenkezőleg, eleve nagyon rossz a híre, hála a Bibliában kifejtett negatív propagandának. Néhány piromániást, mazochistát és emót leszámítva senki sem vágyakozik arrafelé, A pokolról van szó, testvéreim. Örök tűz, sőt tűztó. Gyehenna, seól, hádesz, nagyon, de nagyon alacsony komfortfokozat. És mindez mindörökkön örökké tartó fogcsikorgatás, hacsak nem sárga testvéreink találták el a tutifrankót. Utolsó dokumentált visszatérés a Pokolból egy bizonyos Dante nevű költő nevéhez fűződik, aki a beszámolója szerint eltévedt egy nagy sötétlő erdőben és nem lelé az igaz utat, mindezt az emberélet útjának felén, máig sem egészen tisztázott körülmények között. Kalandos utazásáról visszatérve, élményeiről egy útikönyvben számolt be, ami a témaválasztás okán igen jól fogyott és mára kötelező olvasmányként generációkkal sikerült megutáltatni a tanodákban.


      Mostanság Bill Wiese, amerikai állampolgár tett látogatást a pokolban, de ő erdei tévelygés helyett egyenesen a hitvesi ágyból teleportálodott eme rosszhírű környékre és mint a beszámolójából kiderült, igazolódtak a pokollal kapcsolatos legszebb hollywoodi sztereotípiák. Sötétség, lángok, hőség, félelmetes démonok és sikoltozás. Mindezek fejében cseppnyi Coca-Cola sem enyhíti a szenvedők végtelen szomjúságát, ami a leírt körülményeket tekintve olyan felemelő érzés lehet, mint amikor egy duhaj kirándulás után 24 órára a sivatagban felejtették a seggrészeg Füller cimborát és a negevi napsütéshez vizet mellékelni is elfelejtettek. Füller azóta csak folyóparton hajlandó berúgni, mint például Budapest.

       Visszatérve Bill Weisére, a szóbanforgó úr világéletében igen erkölcsösen Istennek, sőt Istenből élt, lévén valami középfontos valaki volt egy nem fontos település fundamentalista keresztény közösségben, amelyek bőszen tenyésznek a nagy Amerikában, a szabadság és demokrácia hazájában. Igen jelentéktelen külsővel és minimalista demagóg képességekkel áldotta meg az Úr, minden esélye megvolt tehát, hogy evilági életét a jól megérdemelt teljes ismeretlenségben tölse el.
        És ekkor történt a fordulat. Isten végtelen bölcsességében őt, a kis mélynövésű senkit szemelte ki egy pokoli tripre. Hősünk egy hajnalban a hitvesi ágyból hirtelen a pokolba huppant, egészen pontosan 3.22-kor, ahol teljes 23 percig sínylődött a neje tanúságtétele szerint. Részletek az alanti filmekben, igen hatásos illusztrációkkal. De minden jó, ha vége jó, Jézus kiemelte a végállomásból és megbízta, hogy igazolja a hitetlen embereknek a pokol létét, valamint közölje, hogy egy nagyon, de nagyon közeli időpontban benéz hozzánk. Mármint Jézus. Az élménybeszámoló könyv formájában is kapható, csekély 15 dolláros adomány fejében, és itt választ kaphatunk olyan kérdésekre, miszerint vannak-e gyerekek a pokolban.

   Az interjú végén megható vallomásnak lehetünk részesei:  Sid Roth műsorvezető a csodálatos élménybeszámolót + a Jézussal való személyes találkozót hallva mélyen a szemünkbe néz és megvallja: bár ő zsidó, Jézus őt is meglátogatta, egyenesen a hálószobájában. Halleluja.
 

     (This is an incredible Testimony of Bill Wiese and his supernatural "23 Minute Trip to Hell". Bill was placed in Hell not as a casual observer, but as someone who was not saved. He recounts all the horrid details with such precision that it captivates the listener from start to finish.)