(2007.01.08.):
A magyar filmtermés láttán gyakran eltűnődtünk, hogy miért kell okvetlenül minden rendezői szakon végzett embernek filmet készíteni, valamint nem lenne-e jobb, ha a magyar filmkészítés mesterséges (figyelem: állami, közpénzből finanszírozott) életben tartása helyett odaadnánk az egész támogatási keretet a kutyáknak vagy bármi. A kommersznek nevezett bárgyúságok, second hand amerikás koppintások és a művészfilmnek nevezett szenvelgő recskázásokat miért finanszírozzák olyan emberek adójából, akik soha a büdös életben nem nézik meg ezen produktumokat? Hé? Megélhetési művészeink meg elmehetnének valami hasznosat csinálni a gyárba vagy a mezőre.
Orrlógató tapasztalataink birtokában kissé húzódozva és prekoncepciókkal teletöltve baktattunk el a Friss Levegő hazai bemutatójára, bár a Filmszemlén nagy sikert aratott és már egy éve kering mindenféle nemzetközi fesztiválon, amolyan díjgyűjtögető turnén. A Toldi moziban megejtett, közönségtalálkozóval összekötött csütörtöki bemutatón a belépő nyolcszáz, Ászok 290, bölcsészlány a pult mögött, néző meg alig, a mindenféle szerkesztőségek ambiciózus slapajain és a film alkotóinak baráti körén kívül csak néhány megszállott filmbuzit láttunk, akik minden bemutatón és fesztiválon lelkesen konzumálnak. Bezzeg a CPG-ről készült dokumentumfilm (Pol Pot megye punkjai) bemutatóján sikerült teltházat produkálni, a tarajos célközönség már a bejáratnál lelejmolta a nagy számban megjelent mezei mozinézőket és a nézőtéren önfeledten piáltak-dohányoztak-ordibáltak, autentikus hangulatot teremtve. A vetítővászon időnként pszichodelikus hullámzásba kezdett, mikor egyik-másik jelenlevő flakondobálással fejezte ki nemtetszését valamelyik részletet illetően. 
A Friss Levegő bemutatójának viszonylagos érdektelensége ennek fényében kudarcnak és bukásnak számít, hiszen egy, a magyar többség (alsóközép alatt?) reménytelen rögvalóságát bemutató filmre pont azok nem jöttek el, akikhez és akikről a film szól. Ráadásul a film nagyon, de nagyon jó, és nem csak azért, mert a magyar mezőny éppen alulról szagolgatja a béka seggét. Visszafogottságunkat mellőzve: szenzációs, és ez nem a reklám helye. Fikázós szokásunktól eltérően lelkes és kockázatmentes prófétálásba kezdünk: bizony, mondom nektek, sok jót hallunk/látunk még a film készítőitől. Realista diagnózisa a panelban vergődő reménytelenségnek és tehetetlenségnek, a panellakó-létnek, amelyhez természetesen nem a panel a legfőbb jellemzője, hanem a bekerítettség és kilátástalanság, a sors megváltoztatására való képtelenség. Becsszó, a Friss Levegő nyomasztásban lenyomja Dogville-t és az Idiótákat, méghozzá egyszerre.
És mégsem a nyomasztás a legfőbb jellemzője a filmnek, a finom humorral és iróniával kihímezett alkotás alapvetően a reményről és a szeretettről szól, ami a film végén lesz nyilvánvaló. Viola, a lakótelepen, szegényes körülmények között lakó vécésnéni (gigant poszter, kopottas, avítt bútorok, ősrégi tv stb. nagy műgonddal összeválogatva + sehol egy könyv) és a divattervezőnek készülő, szakmunkástanuló süldő lánya (Angéla) a totális kommunikációképtelenség állapotában tengeti életét, csak a közös tévénézés köti össze őket. A kommunikációképtelenség, a banális kvázi-párbeszédek az egész filmet végigkísérik, ami, őőő, általános társadalmi problémára mutat rá, valamint elidegenedés. Az ügyben érdemes a cseteken folyó párbeszédet követnie annak, aki nem hasonló cipőben jár. A kitörésre képtelen és a magánnyal sikertelenül harcoló Viola egyszer jut el a cselekvésig a történetben, de ebben a világban a hősiesség és a becsület is komikus színezetet kap: Viola légfrissítővel felfegyverkezve vitézül védelmezi a vécé bevételét (a főnöke tulajdonát), nem juthat mindenkinek Thermopulai . Tulajdonképpen jó és rossz karakterekről beszélni értelmetlen, végzet van itt, kéremszépen, Fátum, Sors, akár egy görög tragédiában. Az erőtlen és szerencsétlen karakterek, a lefojtottság, a tompa színek (télen és éjszaka készült a forgatás), a lakossági csandalazene (kivétel Nina Simone), a Jacques Tati Playtime-át idéző kiváló és jelentőségteljes háttérhangok kiválóan alkalmasak egy tartós depresszió beszerzésére, ha nem lenne a filmnek olyan kedves, reményteli, szomorkás-felemelő vége. Az anyja állandó vécészaga miatt neheztelő és szégyenkező finnyás lány - hatalmas akaraterőről téve tanúbizonyságot - átveszi a vécésnéni munkakört, hogy a rablótámadásban megsérült anyjának megmaradjon a munkahelye. Itt számára is nyilvánvalóvá válik, hogy Viola ebben a munkakörben maximalista, lelkiismeretes és népszerű ember volt. Ekkor (figyelem: a film egyik legsúlyosabb pillanata) a többnyire zöldben játszó ruhákat viselő lány felveszi a piros munkaköpenyt, anyja kedvenc színét. Az anyjával megbékélő Angéla (ez a happyend 1) a mostoha körülmények ellenére, a vécében is folytatja a rajzolást, álmait nem adja fel (happyend 2). Katartikus, könnyes és felemelő vég, szájbarágós didaktika nélkül.
Érdekességként: a filmet követő megbeszélésen kiderült, hogy a főszereplő tinédzser (Hegyi Izabella) tulajdonképpen önmagát alakította. A valóságban is varrást tanult a szakközépben, mikor Kocsis Ágnes rendező-forgatókönyvíró kiválasztotta a főszerepre. Jelenleg jelmez- és díszlettervezőnek tanul, dreams come true, de sokoldalú tehetségként a színészettel is sikeresen megbirkózott, éljen a társadalmi mobilitás. További meseszerű adalék, egyenest a fiatal producertől (Pusztai Ferenc), hogy Kocsis első nagyjátékfilmjét a potomnak mondható 40 milliós költségvetésből készítették el, mivel a résztvevők többnyire baráti alapon vettek részt a munkában. 5 hónap próba után 20 nap alatt forgatták le a filmet, ami Kocsis szerint előnyére szolgált, mivel nem volt idejük veszekedni a részleteken. Ha mindenképpen kritikát kell mondani, akkor megjegyezzük, ahogy a film végén, az aluljárói jelenet nagytotáljában tétován fókuszáló/homályosódó kamera (Fillenz Ádám) pötty a tökéletességen. A kákán csomót keresve: esetleg lehetett volna rövidebbre fogni a filmet, de ez kábé olyan, mintha a Sátántangót szeretnénk lerövidíteni.
A magyar dolgozó nép továbbra is a villódzó ördögdobozán keresztül próbál majd elszökni lakóüregéből.
Hegyi Izabella (Angéla) Nyakó Júlia (Viola) Turóczi Anita (Marina) Stubnya Béla Kiss Zoltán (Emil) Ámon Henriette Rendező:Kocsis Ágnes Forgatókönyvíró:Kocsis Ágnes, Andrea Roberti Operatőr:Fillenz Ádám Vágó:Kollányi Tamás Zene:Kovács Bálint Producer:Pusztai Ferenc
P.s.: nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de innét filmeket lehet letölteni. Valszeg mélyen illegál.
http://links2movies.50webs.org/
Friss levegő (magyar film, bemutató)
