Hát így már nagyon régen vertek át, mondogattam magamnak amikor elolvastam G.Á. irományát. A reklámokban, és a fülszövegben ezt szerepel: „2003. szeptember 18-án lettem a Fábry-show szerkesztője. 2006. szeptember 6-án kellett távoznom. Akkor úgy döntöttem, megírom ezt a könyvet.”  Ezt olvasva kéjes vigyor jelent meg arcomon, és kárörvendőn összedörzsöltem a kezeim. Végre itt egy renegát, egy kirúgott munkatárs, aki most aztán lerántja a leplet a Fábry showról. Végre a kulisszák mögé pillanthatunk és megláthatjuk az ördögi gépezetet. Kiderül majd, hogy kivel kell lefeküdni és hányszor, ha valaki segédasszisztens akar lenni, és megtudunk olyan szaftos történeteket, hogy például polgári érzelmű hetedik osztályosok írják Fábry poénjait. De nem, a szerző nem csap bele a lecsóba, nem leplez le semmit, amit bennfentesként elmond, az a nyolcvanas években az Iránytű c. úttörő vezetők számára írt lapban, a csapatéletről szóló beszámolók őszinteségét és nyíltságát idézi.
   Ebből a –saját állítása szerint- cenzúra nélkül megírt könyvből a következők derülnek ki:
-Fábry tök jó fej, emellett a roma emberek igaz barátja, aki politikai szimpátiáit abszolút véka alá rejti, mindezeken felül pedig nagyon-nagyon vicces.
-a producer nem ennyire sokoldalú, ő csak szimplán zseni.

  Ők ketten, amolyan Robin Hood és Dávid párosaként szívatják le a magyar média nagyjait, Friditől, Árpa Attiláig, a bulvárlapok pedig úgy táncolnak ahogy ők fütyülnek.

   Amit viszont nem tudunk meg az az, hogy a szerző miért hagyta ott a Fábry show-t. Illetve az se nagyon derült ki, hogy miből volt pénze november-december hónapban az ország köztéri hirdetési felületeinek a felét megvásárolni, hogy nyílt, kendőzetlen őszinteséggel megírt, magán kiadásban megjelent, agymenéseit reklámozza, amit kiegészít a műsorból vett, 20, feltehetőleg copyrightos interjúval. És már le is esett a tantusz. A könyv egy újabb, kincstári kísérlet, hogy egy fakuló fényű műsor nézettségét feljebb tornássza.
 
  Magunk előtt látjuk azt a feszültségtől nem mentes stáb összeröffenést, ahol megszületett a könyv megírásának ötlete. A producer, ahogy az egy problémákkal küzdő cég vezetőjétől elvárható, hosszú, pótcselekvésszerű fejmosásban részesíti a csapatot. A nézettség azért nem a megfelelő mert a gagmanek csak cigiznek, és mindig másnaposak, a portás késik, a fővilágosító pecsétes ruhában jár melózni, stb.
   A kis beosztottak izzadnak, és parától zizis tekintettel bámulnak a főnökre, aki végre rácsap a homlokára. Megvan, hogyan lehetne növelni a nézettséget, egy botrány könyvre van szükség, méghozzá egy eltávozott alkalmazottól. A többiek kötelezően lelkesednek, oldalba bökdösik egymást, „tök jó!” mondogatják, heherésznek, csak akkor lohad le a lelkesedésük amikor belegondolnak, hogy na persze, de hát ki lesz az a balek.  Mindegy, nem részletezem, valahogy kiválasztották G.Á.-t, Talán ő tudott a leglassabban meginni két deci tequilát az esti bulin, esetleg gyesre készült, vagy éppen kinevezték a most induló Fábry Show Moldávia ügyvezetőjének, és már Kisinyov Rózsadombján építgeti az ottani show bizniszt.
   Végül is mindegy, a könyvet megírták, mi meg szépen megvettük, bevettük…